A korábbi ellenzék képviselői még alig ültek át a többségi széksorokba a kijevi Legfelsőbb Tanács üléstermében idén februárban, az új hatalom első döntéseinek egyike máris a 2012. augusztus 10-én életbe lépett nyelvtörvény hatályon kívül helyezése volt.
S bár a parlament által hozott jogszabályt nem írta alá Olekszandr Turcsinov ideiglenes állam- és házelnök, s az így nem lépett hatályba (azaz elvileg máig érvényes a sokat vitatott 2012-es nyelvtörvény), nemrégiben számolt be a Kárpátalja.ma arról, hogy a képviselők máris egy új, a kisebbségek nyelvhasználati jogait erősen szűkítő nyelvtörvény tervezetének napirendre tűzését tervezik.
Végül a kijevi törvényhozás nem tárgyalta a három egykori ellenzéki párt (Szvoboda, Batykivscsina és Udar) képviselői által jegyzett tervezetet. Ehelyett Turcsinov kezdeményezésére olyan munkacsoport jött létre, amely egy új nyelvtörvény tervezetének kidolgozására kapott megbízást. A bizottság rekordgyorsasággal készítette el a tervezetet. Az ukrajnai sajtóból ugyanis megtudhattuk, hogy március 11-én már el is juttatta azt az Ukrajna első elnöke, Leonyid Kravcsuk vezette munkacsoport a parlament illetékes bizottságához. Az alábbiakban ezt a törvénytervezetet ismertetjük röviden olvasóinkkal.
A tervezet tulajdonképpen az állami nyelvpolitika alapjairól szóló 2012-es nyelvtörvényhez készített módosító indítvány. Ha szövegét összevetjük a fent említett nyelvtörvény-tervezettel, azt láthatjuk, hogy ez a dokumentum jóval kevésbé szűkítené a kisebbségek nyelvhasználati jogait, mint a korábbi tervezet. Ám ha az elviekben máig hatályos 2012-es törvénnyel vetjük egybe a frissen kidolgozott dokumentumot, kiderül, hogy a jogalkotói szándék mégiscsak a kisebbségi nyelvi jogok jelentős visszanyesése.
Az Alkotmánynak megfelelően Ukrajna egyetlen államnyelveként az ukránt nevezi meg a tervezet, és használatát kötelezően előírja az államigazgatás valamennyi szintjén (2. cikkely 2. bekezdés). Külön pont védelmezi az ukrán nyelv használatát azokban a régiókban, ahol az államnyelv beszélői számbeli kisebbséget alkotnak (4. cikkely 3. bekezdés).
Számunkra sokkal inkább figyelemre méltó, hogy (a 2. cikkely 2. pontja szerint) ha az Ukrajna által ratifikált nemzetközi szerződésben más normák szerepelnek, mint a jelen törvényben, akkor a nemzetközi dokumentum hatálya érvényesül. Mindez azért lényeges, mert a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartájának ratifikálása során Ukrajna olyannyira szűk vállalásokat tett a kisebbségek nyelvi jogainak érvényesítése terén, hogy ha az a jogszabály kerül alkalmazásra, az lényegesen szűkítené a kárpátaljai magyarság már évtizedek óta meglévő nyelvi jogait.
Az is aggodalomra ad okot, hogy több helyen is szerepel a tervezetben egy olyan passzus (pl. a 3. cikkely 1. pont 3. és 6. bekezdésében), mely szerint egyes jogok gyakorlati alkalmazására csak az állam lehetőségeit figyelembe véve kerülhet sor. Sehol sem határozza meg azonban a tervezet, hogy milyen lehetőségekről van szó (anyagiakról, személyiekről, esetleg tárgyiakról), illetve mindig fennáll annak a veszélye, hogy az állam azt mondja: nincsenek meg a lehetőségek a törvény alkalmazásához.
A jogszabálytervezet 5. cikkely 1. bekezdése sorolja fel azokat a törvény védelme alá tartozó nyelveket. A listában ott van a magyar nyelv is, ám érdekes, hogy hiányzik a ruszin, ez pedig azt jelenti, hogy Ukrajna ismét nem ismeri el a ruszin nyelv és nemzetiség önállóságát.
Az 5. cikk 2. bekezdése szerint a törvényben foglalt jogok akkor alkalmazhatók, ha egy város, városi típusú település vagy falu területén a felsorolt 17 nyelv valamelyike anyanyelvi beszélőinek aránya eléri vagy meghaladja a 30%-ot. A tervezet tehát a 2012-es jogszabályban rögzített 10%-hoz képest a háromszorosára emeli a kisebbségi nyelvek használatának alsó küszöbét. Mindezt annak ellenére, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartájának alkalmazásáról szóló ukrajnai országjelentéshez az Európa Tanács szakértői által idén január 15-én fűzött kommentárja azt javasolja, hogy Ukrajna ne emelje 30%-ra a 10%-os küszöböt, vagy ha mindenképpen emelni szándékozik, akkor maximum 20%-ra, mert a karta kapcsán ez a szokás alakult ki Európában.
A kisebbségek nyelvi jogainak érvényesítését példátlanul megnehezíti az 5. cikk 2. bekezdésében bevezetett eljárás. Hiába éri el ugyanis a kisebbségi nyelv beszélőinek aránya a 30%-ot, a közösség tagjai még nem élhetnek automatikusan a törvényben foglalt jogokkal. Az adott település lakosainak minimum 30%-ától aláírást kell gyűjtenie egy kezdeményező bizottságnak, s így nyilváníthatja ki a saját nyelvének használatára irányuló szándékot a kisebbségi közösség. Az aláírásgyűjtés eredményei alapján a kisebbségi nyelv használatára vonatkozó kérést előbb a megyei tanácsnak, majd a Legfelsőbb Tanácsnak is jóvá kell hagynia, minden egyes település esetében külön-külön.
Az is figyelemre érdemes, hogy a törvénytervezet mindenütt csak a települési szintet nevezi meg mint olyat, ahol a törvény alkalmazható. A 2012-es jogszabály bizonyos feltételek mellett járási és megyei szinten is lehetővé tette a kisebbségi nyelvek használatát, ez a tervezet azonban már ezt nem teszi lehetővé.
Amennyiben megvan a 30%-os küszöb, sikerült összegyűjteni a lakosság 30%-nak aláírását, valamint a megyei tanács és a parlament is áldását adta, a helyi önkormányzatok és állami szervek munkájuk során az államnyelv mellett használhatják a kisebbségi nyelvet is, hacsak ezt külön törvény nem tiltja, olvashatjuk a tervezet 9. cikkely 1. bekezdésében. Ez azt jelenti, hogy a jogalkotó a nyelvtörvény mellett akár a speciális, egyes területet szabályozó törvényekkel is szűkítheti a kisebbségi nyelvek használatának körét. Így például elegendő úgy módosítani az önkormányzati törvényt, hogy abban nem szerepel a kisebbségi nyelvek használatának joga, s erre hivatkozva el lehet kerülni a nyelvtörvény vonatkozó passzusainak életbe léptetését.
A tervezet 5. cikkelyében megfogalmazott feltételek teljesülése esetén az állam garantálja a jogot ahhoz, hogy a polgárok az önkormányzatok szolgáltatásaihoz kisebbségi nyelven is hozzáférhessenek, szóban és írásban egyaránt (9. cikkely 2. és 3. bekezdés); a nyilvános hirdetmények, közlemények regionális nyelvekre fordítva is közzé tehetők (5. bekezdés); az űrlapok, formanyomtatványok lehetnek kétnyelvűek (6. bekezdés); a személyi okmányok is kiállíthatók két nyelven (10. cikk 1. bekezdés); a nem ukrán tannyelvű oktatási intézményben bizonyítvány, diploma az ukrán mellett kisebbségi nyelven is kiadható az állampolgár kérelme alapján (3. bekezdés). Ha fennállnak a már ismertetett feltételek, akkor az adott településen kisebbségi nyelven oktató óvoda, iskola, egyéb oktatási intézmény is működhet (17. cikk 1. bekezdés). Ez a gyakorlatban akár azt is jelentheti, hogy azokon a településeken, ahol a magyar anyanyelvűek aránya nem éri el a 30%-ot (vagy nem sikerült összegyűjteni a település lakosai 30%-ának támogató aláírását), nem működhet magyar tannyelvű iskola. Hogy csak néhány olyan helységet említsünk, ahol ez veszélyezteti a magyar tannyelvű oktatást: Ungvár, Munkács, Nagyszőlős, Técső, Szolyva, Beregrákos, Aknaszlatina, Homok. A nem állami oktatási intézmények nyelvét az alapító határozza meg (17. cikk 2. bekezdés).
Figyelemre méltó, hogy a tervezet szerint az igazságszolgáltatásban a kisebbségi nyelvek használatát az ide vonatkozó speciális törvények határozzák meg (11. cikkely 1. bekezdés).
A tervezet szerint az országos sugárzású rádió- és tévéadók műsoridejének minimum 75%-ában ukrán nyelvű adásokat kell eljuttatniuk a lakossághoz (21. cikk 4. bekezdés). A nyomtatott sajtótermékek nyelvéről az alapító dönt (21. cikkely 10. bekezdés). A reklámok és hirdetések nyelve azonban kizárólag az ukrán (23. cikk 1. bekezdés), a termékek feliratozása során azonban a gyártó, termelő az államnyelvi szöveg mellett más nyelvű ismertetőt is elhelyezhet (3. bekezdés).
Jelentős visszalépés lehet a tervezet 25. cikkely 2. bekezdésének életbe léptetése, amely szerint a hivatalos szövegekben, a tankönyvekben, a nyomtatott sajtóban az Ukrajna területén használatos földrajzi neveket kisebbségi nyelveken is az ukrán nyelvből kell átírni. Ez a gyakorlatban például akár azt is jelentheti, hogy a magyar tannyelvű iskolákban használt tankönyvekben ismét Mukacsevo, Uzsgorod, Uzs folyó stb. szerepelhet csupán, akárcsak a Szovjetunió fennállása idején.
A Leonyid Kravcsuk vezette munkacsoport által kidolgozott tervezet tehát nem olyan drasztikusan szűkítené a kisebbségi nyelvek használatának körét, mint az a tervezet, melyet a korábbiakban ismertettünk, ugyanakkor hatályba lépése és következetes alkalmazása esetén mégis jelentős visszalépést jelentene a kárpátaljai magyarság számára.
Hodinka Antal Intézet, Beregszász
Forrás: Kárpátalja.ma
Legutóbbi hozzászólások