Az állami nyelvpolitika alapjairól szóló jogszabály értelmében a pecsétek, bélyegzők, fejléces űrlapok az állami és a civil szférában is kétnyelvűek lehetnek azon a közigazgatási egységek területén, ahol egy kisebbségi nyelv anyanyelvi beszélőinek aránya eléri a 10%-ot. [11.6.] [24.7.]
Ez azt jelenti, hogy ahol a magyar anyanyelvűek aránya eléri a 10%-os arányt, az önkormányzatok (tanácsok) hozhatnak olyan határozatot, melynek értelmében a korábban csak ukrán nyelvű pecséteket, bélyegzőket, fejléceket, fejlécekkel ellátott űrlapokat, formanyomtatványokat ukrán–magyar kétnyelvűvé alakítják. Egy (nem magán) magyar tannyelvű óvoda vagy iskola tehát akkor készíttethet kétnyelvű körpecsétet, ha olyan közigazgatási egység területén működik, ahol a magyar ajkúak legalább az összlakosság tizedét teszik ki, és amennyiben a helyi (járási vagy települési) tanács erről határozatot fogadott el.
A többnyelvű intézménynév-táblák, űrlapok, pecsétek vagy bélyegzők bevezetése és használata tehát nem automatikusan járó jog: használatukhoz szükség van az önkormányzati testület döntésére. [11.6.] [24.7.] A huszadik század első felének jelentős részében természetes volt, hogy a szülőföldünkön használatban lévő körpecsétek, sarokbélyegzők, fejléces papírok jelentős része nemcsak az épp aktuális államnyelven tartalmaztak feliratokat, hanem a kisebbségi nyelvek is megjelentek rajtuk. Bizonyos esetekben három nyelvű pecsétek, bélyegzők is használatosak voltak. Nem előzmények nélküli tehát, hogy a pecséteken, bélyegzőkön, nyomtatványokon az ukrán mellett magyar szöveg is legyen.
Forrás: Nyelvi jogaink és lehetőségeink (Beregszászi Anikó, Csernicskó István, Ferenc Viktória)
Legutóbbi hozzászólások