Beregszászi Római Katolikus Egyházközség

Titulusa: Szent Kereszt felmagasztalása
Beregszászt Lampert herceg, Szent László király öccse, a keleti országrész akkori ura alapította. A települést alapítójáról Lampertházának nevezték el. A 12. században, II. Géza idején szászokat telepítettek ide, akik földműveléssel, arany- és sóbányászattal, valamint marhatenyésztéssel foglalkoztak, s a szőlőt is meghonosították. Ezután alakult ki a helység Lampertszász elnevezése. A tatárjáráskor a település teljesen elpusztult. A tatárok kivonulása után IV. Béla új telepeseket hozott ide, akiket 1247-ben komoly kiváltságokkal ruházott fel. A kiváltságlevélből megtudhatjuk, hogy e helyet már 1247 előtt Lampertszásznak, ül. Luprechtszásznak nevezték. Az is kitûnik a szövegből, hogy már a tatárjárás elõtt virágzó település lehetett itt, ahol földműveléssel, szőlőműveléssel és kereskedelemmel is foglalkoztak, saját lelkésze és temploma volt, s németek és magyarok vegyesen lakták. A 14. században túlnyomórészt német nyelvű volt a lakossága. Okmányban először 1504-ben nevezték Beregszásznak a várost. 1519-ben Beregszász plébánosa, Szalaházy Tamás, II. Lajos magyar király titkára volt. Első templomának alapítói a II. Géza uralkodása alatt bevándorolt első telepesek lehettek. A Mindenszentek tiszteletére épült 13. századi templomból két gyámkő maradt meg – az egyik emberfőt, a másik egy állatfejet ábrázol -, ami a mai északi kapu fölé van beépítve. A plébániának IV. Béla kiváltságlevelet adott. A mai templom – a felirat szerint – 1418-ban, Zsigmond király uralkodása idején épült. A 16. században – II. Lajos király feleségének, (Habsburg) Máriának gondozásában – kétszer is felújították. A déli ablakán kőszalagra az 1518-as, a déli díszes kapu homlokzatára az 1522-es évszám van vésve. A korabeli kőfaragások a vidék magas szintű építkezési kultúrájának példái. Az 1556-os tatár betörés idején nagy pusztítás érte a várost. A tatárok kirabolták és felgyújtották, a lakosság nagy részét elhurcolták. 1657-ben II. Rákóczi György a lengyel trón megszerzésére törekedett, de hadjárata kudarcba fulladt, s nagy megtorlást hozott e vidékre. A lengyelek visszaverték csapatait, majd betörtek Magyarországra, s kegyetlen pusztításokat vittek véghez Bereg, Ugocsa és Szatmár megyében. 1657. június 17-én, amikor Beregszász lakói épp vasárnapi istentiszteleten voltak, az ellenséges sereg rájuk tört és a templom kerítésénél az emberek nagy részét megölte, a templomot felgyújtotta, csupán a négyszögletű kövekből épült részek maradtak meg.
A templomot Báthory Zsófia építtette újjá, ám az 1686-ban ismét leégett, s 1837-ig romokban állt. A reformáció viharai után, 1715-ben szerveződött újra a plébánia. A szentmiséket a templomrom mellett álló gótikus stílusú Szent Mihály-kápolnában tartották, melyet 1743-ban állíttatott helyre az uradalom. A kápolnát 1846-ban lebontották.
A régi templomot 1837 és 1846 között Tischler Albin beregszászi segédlelkész – később címzetes kanonok – tervei alapján Schönborn gróf felújíttatta, s 1846. november l-jén Hám János püspök szentelte fel. A neogótikus stílusban épült, háromhajós csarnoktemplomot ekkor nevezték át Szent Kereszt felmagasztalása templommá. Műemlék értékű orgonáját 1899-ben a budapesti Rieger Testvérek építették. Belső berendezése – a szószék, az oltárok – 1907-ben készült neogótikus stílusban. Az anyakönyvezés kezdete: 1723. A liturgia nyelve: magyar.
Forrás: munkacs-diocese.org