A régi ősi időkben, amikor lovagok harcoltak a becsületért és a szeretett hölgyek kegyeiért. Mikor hosszú téli estéken idős emberek a lovagok hősiességéről meséltek. Az ifjú Lambert herceg elgondolkozott, azon, hogy ezek a kiválló emberek megtaláltág-e boldogságukat? Ekkor Lambert herceg elhatározta, hogy megtalálja a boldogságot, akkor is ha a világ végéig kell elmennie.
Falutól-faluig ment, kérdezgette az embereket, de senki sem tudott segíteni neki, csak az idős emberek kívántak neki mosolyogva sok szerencsét. Lambert nem értedte ezt. Ezen gondolkodva észre sem vette, hogy besötétedett. Kénytelen volt a szabad ég alatt éjszakázni.
Boldogságról, kényelemről, melegségről álmodott és egy bódító, de mégis kellemes illatot érzett. Mikor felkelt egy levendulamező kellős közepén találta magát. „Ezt az illatot érezten én!” – gondolta a herceg. Tőle nem messze énekelt egy lány, kinek hangja olyan volt mint a hegyi patak csobogása. Feállt és egy lenvászonruhba öltözött lányt vett észre, tekintetük találkozott, és az abbahagyta az éneklést. Lambert ugyaazokat az érzéseket érezte, mint álmában. Ekkor ők egymásba szerettek.
Lamderet megértedte miért mosolyogtak az idős emberek a naív kérdéseire.
A boldogság nem a világ végén található, hanem az emberek a szívükben hordozzák.
A herceg eldöntötte, hogy azon a helyen, ahol megtalálta boldogságát kastélyt épít. A fiatalok olyan boldogok voltak, hogy egy egész várost építettek (a boldogok városát). Az építkezés során a munkások egy forrásra akadtak, ahol a fárasztó napokjaikat fürdőzéssel zárták és a fáratságnak nyoma sem maragt.
A „Lambert családi birtok” próbálta ismét megteremteni a szerelmesek által létrehozott hangulatot. Minden szoba – egy szerelmi történet, amelyet Ön is átélhet.
Legutóbbi hozzászólások