A törvény – a még 1989-ben elfogadott és 2012-ig hatályos nyelvtörvénnyel (Закон України про мови в Українській РСР) vagy a nemzeti kisebbségek védelméről szóló, 1992-ben hozott törvénnyel (Закон України про національні меншини в Україні) szemben – nem a nemzeti kisebbségek nyelveinek védelméről szól, hanem Ukrajna azon állampolgárainak nyelvi jogait foglalja össze nemzetiségi hovatartozástól függetlenül, akiknek anyanyelvére kiterjed a jogszabály hatálya.A törvény pontosan megnevezi azt a 18 nyelvet, melyek a hatálya alá tartoznak, s ezeket – a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartájára hivatkozva – regionális vagy kisebbségi nyelveknek nevezi. Ezek a következők: orosz, belarusz, bolgár, örmény, gagauz, jiddis, krími tatár, moldáv, német, görög, lengyel, roma (cigány), román, szlovák, magyar, ruszin, karaim és krimcsak. Más nyelvek nem rendelkezhetnek regionális vagy kisebbségi nyelv státusával az országban.(Az Ukrajna által is ratifikált Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai Kartája 1. cikkelyének ii. bekezdése úgy határozza meg a regionális vagy kisebbségi nyelvek fogalmát, hogy leszögezi: ezek olyan nyelvek, „amelyek különböznek ezen állam hivatalos nyelvétől/nyelveitől, azonban ez nem foglalja magába sem az állam hivatalos nyelvének/nyelveinek dialektusait, sem a bevándorlók nyelveit”. A nyelvtörvény szerint a „regionális vagy kisebbségi nyelv” olyan nyelv, „amely tradicionálisan használatos az állam meghatározott területén az ország állampolgárai által, akik olyan csoportot alkotnak, mely számszerűleg kisebb, mint az állam egyéb népessége, és/vagy eltér az adott állam hivatalos nyelvétől/nyelveitől”. Az állami nyelvpolitika alapjairól szóló törvény elfogadásáig Ukrajnában a ruszint nem ismerték el önálló nyelvként, hanem az ukrán egyik nyelvjárásaként tartották számon. Azzal azonban, hogy a jogszabály a törvény hatálya alá tartozó regionális vagy kisebbségi nyelvek között említi a ruszin nyelvet, az ukrán állam jogilag elismerte az önálló ruszin nyelv létezését.)A törvény tehát nem a nemzeti kisebbségek, hanem nemzetiségtől függetlenül az állampolgárok nyelvi jogait helyezi előtérbe. Ukrajna lakosságának jelentős része esetében a nemzetiség és az anyanyelv nem feltétlenül esik egybe. Például az ukrán nemzetiségűeknek 11,49%-a orosz anyanyelvűnek vallotta magát a legutóbbi népszámlálás idején.A 2001-es népszámlálás adatai alapján nemzetiségi alapon Ukrajna polgárainak 22,18%-a (10 699 209 fő), anyanyelv szerint viszont 32,47%-a (15 663 434 személy) tartozik a kisebbségiek közé. Azzal tehát, hogy a jogszabály – ellentétben az 1989-ben elfogadott és 2012 augusztusáig hatályos korábbi nyelvtörvénnyel – nem a nemzeti kisebbségek nyelveit védi, hanem a regionális vagy kisebbségi nyelveket anyanyelvként beszélő polgárok nyelvi jogait, jóval szélesebb körre terjed ki a hatálya.A törvényben megnevezett 18 regionális vagy kisebbségi nyelv anyanyelvi beszélőinek száma 15.318.855 fő, s ezzel Ukrajna lakosságának 31,75%-át teszik ki. Azoknak a nyelvi kisebbségeknek a nyelvi jogait (akik az ország lakosságának 0,30%-át alkotják), melyek anyanyelve nem tartozik az állami nyelvpolitika alapjairól szóló jogszabály hatálya alá, Ukrajna nemzeti kisebbségeiről hozott törvénye védelmezi.A magyar nyelv vonatkozásában azért is figyelemre méltó az, hogy a jogszabály nem a nemzetiség, hanem az anyanyelv alapján biztosítja a nyelvi jogokat, mert Kárpátalján a magyar anyanyelvűek száma és aránya jóval magasabb, mint a magyar nemzetiségűeké. A 2001-es népszámlálás során Kárpátalján 151.516 magyar nemzetiségű, illetőleg 158.729 magyar anyanyelvű személyt regisztráltak. A magyar ajkúak száma tehát 7.213 fővel magasabb volt, mint azoké, akik magyar nemzetiségűnek vallották magukat.A kárpátaljai magyar anyanyelvűek között természetesen a legnagyobb azoknak a száma és aránya, akik egyben a magyar nemzetiséghez tartozónak is tekintik magukat: 147.056 fő, azaz a magyar anyanyelvűek 92,6%-a. Ám a magyar anyanyelvi beszélői között 1,2% (1.851 személy) az ukrán, 5,5% (8.736 fő) a cigány, 0,4% (645 ember) a szlovák, 0,1% (150 polgár) a német, 0,2% (291 fő) pedig egyéb nemzetiséghez tartozott.
Forrás: Nyelvi jogaink és lehetőségeink (Beregszászi Anikó, Csernicskó István, Ferenc Viktória)
http://www.kmf.uz.ua/hun114/images/konyvek/Nyelvi_jogaink_es_lehetosegeink2014.pdf
https://ittmagyarulis.hu/wp-content/uploads/2014/05/Nyelvi_jogaink_es_lehetosegeink2014.pdf
Legutóbbi hozzászólások